Másnap reggel, Ashleing lelkesen támaszkodik fel az ágyán, és nyúl az éjjeli szekrénye felé, amin friss reggeli fogadta. Tudta, hogy már senki sincs otthon, ezért készítették neki oda. Miután megreggelizett, egy olvasó félben lévő könyvet vett elő szekrényéből, és magában elkezd olvasni. Egy óra sem telik bele, és az ajtónál egy alak tűnik fel. Úgy tíz óra lehet, és Tom már ott termett a lány ajtajában.
- Jó reggelt! - köszönt halkan a fiú.
- Szia! - Köszönt vissza lelkesen. Jó alaposan megnézte magának a fiút. Szép kék szeme csak úgy csillogott. Szőkés haja be van zselézve.
- Hogy tetszik lenni kisasszony? - Érdeklődik játékosan.
- Oh, köszönöm kérdését uram, jobban. - Vette a lapot, és ugyanolyan stílusban válaszol.
 Hosszas beszélgetésbe kezdtek. Hirtelen egy ajtócsapódás hallatszott... De nem törődtek vele, bizonyára úgy hitték, hogy az egyik lovász jött be valamiért a házba. Esetleg a trainer keresett valamit. Folytatták nyugodtan a beszélhetést, és egyszer csak Ashleing rádöbbent, hogy a fiún lovaglóruha van.
- Lóval jöttél? - Kérdezett rá.
- Igen. - Válaszolt a fiú, kérdőn nézve a lányra.
- Tom! jajj, miért nem mondtad! Hova raktad a lovad?
- Kint áll a ház előtt kikötve.
- Tomy! Miért nem mondtad?! Egy pillanat... - A lány a telefonjához nyúlt, és az egyik lovászt hívta. - Ben? Légy szíves leszerelné, és a karámba engedné a hátsó ajtó előtt kikötött lovat? Köszönöm! A legutolsóba. - Majd lerakta a telefont, és Tomhoz fordult. Vércsével lesz a legközelebbi karámban. Így legalább nem lesz egyedül. És még eszegethet is. Egyébként ti hol laktok?
- Köszönöm, de nem kellett volna. Innen nem messze lakunk, Ha itt előttetek tovább mész, a második utcán kell befordulni. Azon az utcán, egy nagy narancssárga házban. 
 Ashleingék a külváros legszélén laknak, ahonnan kifelé legelők, karámok vannak. Illetve egy hatalmas galopp pálya, és egy sima, homokos edzőpálya. A városnak ezen a részén kisebb-nagyobb lovas birtokok vannak.
- Majd ha már nem kell ágyban feküdnöm, ellovagolhatnánk arra. - Vetette fel Ashleing.
- Remek ötlet! - Helyeselt Tom.
 Eközben léptek hallatszottak a folyosóról, és kopogás hangja hallatszódott.
- Bújj be! - Ránézett az órájára, majd az ajtóra. lassan nyílt. - Te jó ég, már ennyi az idő? Jól elbeszéltük az időt!
- Sziasztok!
- Szia Jes! Tom Brook, Jesmin Lennox. Mutatta be egymásnak őket.
- Szia Jesmine, Tom vagyok.
- Szia, Tom, én meg Jesmine. Szólíthatsz Jes-nek is.
 Jesmine is bekapcsolódott a beszélgetésükbe. Megbeszélték, hogy egyszer együtt elmennek egy jó kis terepre.
- És, ti is telivérekkel foglalkoztok? - Kérdezte Jes Tom-tól
- A legtöbb lovunk angol telivér, de van egy galopp arabunk, és néhány ugrólovunk is. - Érkezett a válasz.
 Léptek zaja hallatszott a folyosóról, és a személy megállhatott az ajtó előtt, mert már nem voltak hangok... Ashleing szólogatta a személyt, de nem jött be senki, és válasz sem érkezett... Kiküldte Jesmine-t, hogy nézze meg, ki van kint.
 Hangos sikítás után Jesmine elsápadt arccal lép a szobába, ahol a többiek már várják.
- Mi a baj Jes? Mit láttál? Ki volt kint?
- Én.... én.... én..... csak egy fluoreszkáló foltot láttam magam előtt... és felém közeledett... nem tudom, hogy mi volt az, de nagyon megijedtem...
- Gyere ide... - Ashleing átölelte barátnőjét, és a fülébe súgta: - Nem kell félned! Nyugodj meg, nem lehet semmi bajod...
  Próbálta megnyugtatni barátnőjét Ashleing, de nem nagyon ment neki sem... Öt óra körül mindenki hazament. A szülei és bátyja is fél órán belül megérkeztek. Ash-nek bevitték a vacsorát. Éjjel mindenki nyugodtan aludt, kivéve Ashleing-et.... Az este hangokat hallott. És az nagyon dühítette, hogy nem tudta megnézni, mi, vagy ki okozza a zajt. Ezért megpróbált aludni. Álmában Patric, és Tom is feltűnt. Látszólag semmi jelentése nem volt. Ezért Ash nem törődött az álmával. reggel karikás szemekkel kelt fel, ekkor már Tom az ágya szélén ült, és várt. Feljebbcsúszott az ágyán, és próbált felülni.
- Szia! Hát te? Hogy-hogy ilyen korán?
- Jó reggelt, álomszuszék! Korán? Miről beszélt?! Fél tizenkettő van!
- Ilyen sokáig aludtam?! Te jó ég! Már biztos itt ülhetsz egy ideje!
- Igen, itt ülök, de téged érdemes megvárni! Szeretek a társaságodban lenni! - Egy meleg mosolyt küldött a lány felé.
 Beszélgetés közben újra, az estihez hasonló hangok jöttek a folyosóról...
- Te is hallod ezt? - Suttogta Ashleing.
- Igen. Ki, vagy mi okozza ezt a zajt?
- Megnéznéd, kérlek? Mert este ugyanilyen zajt hallottam, és ettől nem tudtam aludni...
- Persze! - Azzal a fiú felbátorodva kilépett az ajtón.  Nem látott semmit, senkit... Kivéve egy macskát, épp nyújtózkodott. - Csak egy macska van kint. Senki, semmi más...
- Macska?! Nekünk nincs is macskánk!
 Ashleing sokat tűnődött, de sehogy se jött rá, hogy került oda az a macska...
 Egy héttel később Ashleing már jobban érezte magát, és felbírt állni. Ettől függetlenül Tom még eljárt a lányék házába. Már együtt gondozták a lovaikat, etettek, csutakoltak...
 Még három nap elteltével Ashleing úgy dönt, hogy újra lóra száll. Jesmine, és Tom is segítették ebben. Vércsét előkészítették, és pár kört Ash lovagolt vele a pályán. Majd barátaival elindultak egy jó kis terepre.
- Emlékszem, itt ájultam el... - idézte fel a nem igazán kellemes emlékeket a lány.
- És én itt találtam rád, a te hősöd! - viccelődött a fiú.
- Ha, ha.... Nagyon vicces... De nem győzök köszönetet mondani neked.
- Nem is kell! Nekem elég az is, hogy tudom, jól vagy.
 Idő közben a hegytetőn megálltak. Mindenki leszállt, a lovakat kikötötték, mivel volt náluk marhakötél, és egy turistáknak létrehozott pihenő helynél álltak meg, volt  egy kötél, ahová a lovakat lehetett kötni. Leültek egy fa tövébe. Persze a külföldi turisták mind őket megbámulták, ezzel nem igazán foglalkoztak. Jesmine hirtelen felugrik, és lovához, Csillámhoz fut. A nyeregtáskában turkálva a többiek felé fordul.
- Ti nem vagytok éhesek? – majd előhúz egy zacskót, tele szendvicsekkel.
- Én az vagyok! Még nem reggeliztem. – Szólalt fel Ashleing
- És te, Tom?
- Én is kérek. Soká érek még haza. – Ashleing-re nézett, és rámosolygott. A lány viszonozta.
- És inni kértek? – Ezzel egy kulacsot és a zacskót szorongatva lépett vissza a többiekhez.
 Miután megették a szendvicseket, egy kis pihenő után újra lóra szálltak. Miután kiértek az erdőből, Jesmine elbúcsúzott. Tom még hazakísérte Ashleing-et.
 Beléptek a lány szobájába, és az egész szoba fel volt dúlva. Valaki járt a szobában, míg távol voltak. Már egy ideje nem voltak hangok a folyosóról, de ez most jobban megijesztette.